1688 - Nándorfehérvár visszafoglalása

Nándorfehérvár – avagy Belgrád – felszabadulása.

 

1688. szeptember 6-án szabadult fel az ősi és legendás Nándorfehérvár, avagy a stratégiai fontosságú Belgrád a 167 éves török uralom alól. Az ostromló keresztény sereget – amely augusztus első felében kezdte meg a város vívását – Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezette…

 

 

„Ebben az időben már két 40-50 ember részére járható rés tátongott a Felsőváros déli falán. A gyalogsági rohammal azonban várni kellett, hogy a készülő aknák által ledöntendő falakkal betöltsék és átjárhatóvá tegyék a széles és mély árkot. Egy jól irányzott török bomba azonban váratlanul újabb lőporraktárt röpített a levegőbe, úgyhogy csak szeptember 5-én éjfélkor tudták felrobbantani az aknákat. A falak az árokba olyan szerencsésen dőltek, hogy 1688. szeptember 6-án délelőtt elrendelték a gyalogsági támadást a belgrádi vár falán tört rések ellen.


A Felsőváros két déli nagy rése ellen gróf Karl Sereni bajor táborszernagy vezénylete alatt egy-egy 1050-1050 főnyi oszlop lendült rohamra, erős tartalékkal a hátában. Egy csapatot magyar tiszt vezetett. Jó taktikai meglátással e két főtámadás mellett még három elterelő támadást is indítottak: egyet a Felsőváros keleti, a másikat a Víziváros nyugati s egy harmadikat pedig a Dunán hajón átszállított csapatokkal a Víziváros északi részén, illetve kapuja ellen. A döntőnek szánt általános támadásra 6-ezer katonát állítottak ki. Délelőtt tíz-tizenegy óra közt, öt irányból ’lobogó zászlókkal’ indultak rohamra a csapatok. A két rést gránátokkal és lőporos zsákokkal felszerelt támadó gyalogságot váratlanul meglepte, hogy a ledöntött fal mögött, egy másik belső fal is húzódik. Miksa Emánuel, aki az első vonalból irányította a küzdelmet, haladéktalanul újabb erőket vetett be a tartalékból. Az eredmény hamarosan meg is mutatkozott: a gránátosoknak és a gyalogosoknak sikerül megvetniük a lábukat a résekben. Közben azonban az elterelőnek és tehermenetesítőnek szánt melléktámadások is jó eredményeket hoztak. A Felsőváros keleti oldalán rohamozók Commercy ezredes vezetésével elfoglalták a dunai kaput. A Vízivárost a Száva mentén rohamozó csapatokat Heissler 700 pihent gyalogosa támogatta, s végül petárdával sikerült berobbantaniuk a Száva-parti kaput. A két gyalogsági támadást hamarosan a lovasság akciója is segítette. Hasonló sikerrel járt a Dunán hajókon és csónakokon átkelt gránátosok, muskétások északi vállalkozása is, akik petárdájukkal ugyancsak berobbantották a Víziváros északi kapuját.


A Belgrádot öt ponton 1688. szeptember 6-án délelőtt megrohamozó szövetséges ezredek két órás küzdelemének sikere meghozta az óhajtott győzelmet. Ibrahim pasa kitűzte a vár ormaira a fehér zászlót, s feltétel nélküli, teljes behódolása jeléül a földre borult a bajor választófejedelem lába előtt. A kapitulációkor a 7-ezer oszmán katona közül már csak 250 volt teljes értékű harcos.


Az elfoglalt Belgrádot a szövetséges katonáknak prédául adták. A ’felszabadító’ keresztény katonák borzalmas vérengzést rendeztek a mozlimok sorában. A korabeli tudósítások arról szólnak, hogy csak ezer török kerülte el a halált. A vad mészárlásnak trombita- és dobszó vetett véget.


A zsákmány a sok élelmiszer és lőszer mellett, a kisebbeket nem számítva, 70 nagy kaliberű lövegből állt.


A középkori Magyarország déli kapuját, Hunyadi János fényes diadalának színhelyét, 167 évi török uralom után Guido Starhemberg parancsnokasága alatt 25 század szövetséges katona őrizetére bízták.


A megrémült oszmán csapatok az Al-Duna jobb partján Szendrő, sőt a Belgrádtól légvonalban 100 km-nyire fekvő Galambóc várából is elmenekültek, úgy hogy e fontos erődítmények kardcsapás nélkül jutottak a szövetséges hadak kezére.
Miksa Emánuel ezzel befejezettnek nyilvánította az 1688. évi hadjáratát, s Aeneas Caprara tábornagyot állítva a sereg élére, hazatért Bajorországba.”

 

lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 213-217.