Nándorfehérvár – avagy Belgrád – felszabadulása.

1688. szeptember 6-án szabadult fel az Å‘si és legendás Nándorfehérvár, avagy a stratégiai fontosságú Belgrád a 167 éves török uralom alól. Az ostromló keresztény sereget – amely augusztus elsÅ‘ felében kezdte meg a város vívását – Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezette…

„Ebben az idÅ‘ben már két 40-50 ember részére járható rés tátongott a FelsÅ‘város déli falán. A gyalogsági rohammal azonban várni kellett, hogy a készülÅ‘ aknák által ledöntendÅ‘ falakkal betöltsék és átjárhatóvá tegyék a széles és mély árkot. Egy jól irányzott török bomba azonban váratlanul újabb lÅ‘porraktárt röpített a levegÅ‘be, úgyhogy csak szeptember 5-én éjfélkor tudták felrobbantani az aknákat. A falak az árokba olyan szerencsésen dÅ‘ltek, hogy 1688. szeptember 6-án délelÅ‘tt elrendelték a gyalogsági támadást a belgrádi vár falán tört rések ellen.

A FelsÅ‘város két déli nagy rése ellen gróf Karl Sereni bajor táborszernagy vezénylete alatt egy-egy 1050-1050 fÅ‘nyi oszlop lendült rohamra, erÅ‘s tartalékkal a hátában. Egy csapatot magyar tiszt vezetett. Jó taktikai meglátással e két fÅ‘támadás mellett még három elterelÅ‘ támadást is indítottak: egyet a FelsÅ‘város keleti, a másikat a Víziváros nyugati s egy harmadikat pedig a Dunán hajón átszállított csapatokkal a Víziváros északi részén, illetve kapuja ellen. A döntÅ‘nek szánt általános támadásra 6-ezer katonát állítottak ki. DélelÅ‘tt tíz-tizenegy óra közt, öt irányból ’lobogó zászlókkal’ indultak rohamra a csapatok. A két rést gránátokkal és lÅ‘poros zsákokkal felszerelt támadó gyalogságot váratlanul meglepte, hogy a ledöntött fal mögött, egy másik belsÅ‘ fal is húzódik. Miksa Emánuel, aki az elsÅ‘ vonalból irányította a küzdelmet, haladéktalanul újabb erÅ‘ket vetett be a tartalékból. Az eredmény hamarosan meg is mutatkozott: a gránátosoknak és a gyalogosoknak sikerül megvetniük a lábukat a résekben. Közben azonban az elterelÅ‘nek és tehermenetesítÅ‘nek szánt melléktámadások is jó eredményeket hoztak. A FelsÅ‘város keleti oldalán rohamozók Commercy ezredes vezetésével elfoglalták a dunai kaput. A Vízivárost a Száva mentén rohamozó csapatokat Heissler 700 pihent gyalogosa támogatta, s végül petárdával sikerült berobbantaniuk a Száva-parti kaput. A két gyalogsági támadást hamarosan a lovasság akciója is segítette. Hasonló sikerrel járt a Dunán hajókon és csónakokon átkelt gránátosok, muskétások északi vállalkozása is, akik petárdájukkal ugyancsak berobbantották a Víziváros északi kapuját.

A Belgrádot öt ponton 1688. szeptember 6-án délelÅ‘tt megrohamozó szövetséges ezredek két órás küzdelemének sikere meghozta az óhajtott gyÅ‘zelmet. Ibrahim pasa kitűzte a vár ormaira a fehér zászlót, s feltétel nélküli, teljes behódolása jeléül a földre borult a bajor választófejedelem lába elÅ‘tt. A kapitulációkor a 7-ezer oszmán katona közül már csak 250 volt teljes értékű harcos.

Az elfoglalt Belgrádot a szövetséges katonáknak prédául adták. A ’felszabadító’ keresztény katonák borzalmas vérengzést rendeztek a mozlimok sorában. A korabeli tudósítások arról szólnak, hogy csak ezer török kerülte el a halált. A vad mészárlásnak trombita- és dobszó vetett véget.

A zsákmány a sok élelmiszer és lÅ‘szer mellett, a kisebbeket nem számítva, 70 nagy kaliberű lövegbÅ‘l állt.

A középkori Magyarország déli kapuját, Hunyadi János fényes diadalának színhelyét, 167 évi török uralom után Guido Starhemberg parancsnokasága alatt 25 század szövetséges katona Å‘rizetére bízták.

A megrémült oszmán csapatok az Al-Duna jobb partján SzendrÅ‘, sÅ‘t a Belgrádtól légvonalban 100 km-nyire fekvÅ‘ Galambóc várából is elmenekültek, úgy hogy e fontos erÅ‘dítmények kardcsapás nélkül jutottak a szövetséges hadak kezére.
Miksa Emánuel ezzel befejezettnek nyilvánította az 1688. évi hadjáratát, s Aeneas Caprara tábornagyot állítva a sereg élére, hazatért Bajorországba.”

lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 213-217.