1688. május 19-én szabadult fel az Å‘si magyar királyi székhely, Székesfehérvár (amely 1543-ban ostrommal került az oszmánok kezébe) a török uralom alól...

"Székesfehérvár a Sárvíz mocsaraiból kiemelkedÅ‘ szigetekre épült, s négy részbÅ‘l állt: a várból, tÅ‘le északra a Budai külvárosból, nyugatra a Nova Civitas-ból, az ún. SzigetbÅ‘l, míg délre pedig a Nova Villából.(...)

Az ostromló csapatok fÅ‘parancsnokává az Udvari Haditanács gróf Batthyány Ádám Dunán inneni FÅ‘kapitányt állította, alárendelve gróf Esterházy Jánost és gróf Zichy Istvánt ezer-ezer magyar huszárral és hajdúval, valamint báró Ariezaga ezredes lipótvári parancsnokot ezer német katonával. A csapatok 1688. április 29-én érkeztek Székesfehérvár alá. A magyarok az északi Budai kapu elÅ‘tt, a németek pedig északkeleten, Keresztes irányában helyezkedtek el. Amikor Batthyány Ádám május 4-én megérkezett, a törökök már javában lÅ‘tték a felvonuló haderÅ‘t. Batthyány felismerve a helyzetet, az egyetlen kijáratot, a Sárvíz melletti déli Csikvári kaput vette blokád alá. Az ostromlottak május 6-án még egy elkeseredett utolsó kirohanással próbálkoztak, de az ostromlók még szorosabbra vonták a kordont a város és a vár körül.

Május 6-án küldte Batthyány Ádám ízes magyar nyelvű felhívását a vezérbasának: 'Minekutánna az hatalmas és gyÅ‘zhetetlen római császár hadaival elÅ‘ttekbe és Fejérvárnak kapui és oldalai ellenében szállottunk volna, magatok is vitéz urak és pasák könnyen megesmerhéttek mi végre vagyunk itten. Tudástokra akarjuk adni, hogy noha ezt a várat mind tűzzel megemészthetnénk, mind pedig ágyúknak sokaságával földig lerombolhatnánk, mindazonáltal a mi császárunk sem tűzzel emészteni, sem golyókkal megrontani nem akarja, hanem épen akarja a maga birodalmába venni. Annak okáért adjuk Kegyelmetek tudására, hogy hatalmas császárunk parancsolattyából az elÅ‘ttekbe hozott fegyverrel mind addig akarjuk benneteket ínséggel kényszeríteni, valamég az elviselhetetlen szűkség által az vár föladására kénytelenek nem lesztek, mert tudjuk, minémÅ‘ szükségleteket és kösztetek lévÅ‘ nagy ínséget, melyekkel az hatalmas Isten benneteket szorongat. (...)"

A török védÅ‘k megfontolva helyzetüket és lehetÅ‘ségeiket május 19-én megadták magukat. Szabadon 4-ezer török védÅ‘, köztük 500 janicsár távozott. Az ostromlók 79 ágyút, 5 mozsarat és rendkívül sok fegyvert zsákmányoltak.

 lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 204-207.