1691 - Zrínyi Ádám hősi halált hal

Zrínyi Ádám hősi halált hal…

 

 

A Habsburg uralkodó háborúja Nyugaton Franciaország ellen nagyon nagy erőket kötött le (sőt még magyarokat is vittek a Rajna mellé), ugyanakkor az energikus török nagyvezér intézkedései nyomán az oszmánok újból jelentős haderőt és anyagi forrásokat tudtak a Duna-mellékére, a hadszíntérre koncentrálni. Az 1689-es év balkáni foglalásait a császáriaknak fel kellett adniuk, s le kellett mondaniuk arról a reményükről, hogy a török ellen felkelt balkáni népek, szerbek, bolgárok, albánok, görögök segítségével majd könnyedén kiverhetik az oszmán-törököket Európából. Sőt, amikor Köprülüzáde Musztafa nagyvezér megindította hatalmas ellenoffenzíváját, a visszavonuló császári csapatok nyomában tömegesen kerekedtek fel a szerbek, hogy a törökök bosszúja elől Magyarország felé vegyék az útjukat.

 

A török sikerek méltán reményekkel töltötték el az oszmán hadvezetést, és Köprülüzáde Musztafa nagyvezér 1691-ben már 120-ezer fő haderő elindítását tervezte Magyarország ellen, s a szultántól kapott "szent zászló" kibontása, csak növelte a török harcosok fanatizmusát és elszántságát. A Porta újólag számított a tatárok felvonulására és a gyülekező hadban ott volt Thököly is, aki fontos lovassági parancsnoki tisztet kapott a nagyvezértől, ezentúl még 200 francia tiszt, mint katonai tanácsadó és hadmérnök segítette a török csapattisztek munkáját. Az elmúlt évek megújuló török sikerek és a kémek jelentései nyomán ismerté vált háborús készülődés egyértelművé tette a bécsi Udvar előtt, hogy nem hanyagolhatja el a keleti frontszakaszt, mert az eddig elért sikereket egy nagy török roham veszélyeztetheti, így német birodalmi ezredekkel és magyar, illetve rác csapatokkal erősítették meg a Bádeni Lajos őrgróf parancsnoksága alá rendelt császári hadat, amelyek létszáma így elérte az 55-ezer főt.

 

1691. augusztus 19-én került sor az újabb nagy összecsapásra a keresztény és a török főerők között a Duna mellett fekvő Szalánkemén nevű helységnél. A törökök jól kiépített állásait szinte egész nap kegyetlen rohammal támadták a császáriak, de nem tudták megtörni a janicsárok szívós ellenállását. Már alkonyodott, mikor a szövetséges lovasság, élükön a magyar huszárokkal, valamint a császári vértesekkel és dragonyosokkal nagy, általános rohamot intézett és a török lovasság megfutamítása után a keményen védekező janicsárok hátába kerültek, betörtek sáncaikba és iszonyatos mészárlásba kezdtek.
Az estére kivívott győzelem közel 7-ezer keresztény katona életébe került, míg a törökök vesztesége elérte a 12-ezer főt, elesett 18 pasa, közöttük az utolsó leheletéig küzdő, hősiesen harcoló katonáit el nem hagyó nagyvezér, Köprülüzáde Musztafa is. A hadi zsákmány is óriási volt (a teljes nagyvezéri katonai pénztár, valamint 144 ágyú stb.). Maga a fővezér, Bádeni Lajos őrgróf summázta így a szalánkeméni ütközetet: "A század legkeményebb, legvéresebb csatája."

 

Az ütközetben Zrínyi Miklós huszonkilenc esztendős fia, Zrínyi Ádám csapatot vezetve maga is küzdött; akkor esett el, mikor a csata egyik mozgalmas fázisában a török lovasság egész tömege zúdult a keresztény lovasságra. A fiatal Zrínyi Ádám bandériumaival sokszor verekedett a törökelleni felszabadító harcokban, részt vett, mind az 1683-as év küzdelmeiben, valamint az 1687-88-as hadjáratokban is. Az öreg Caprara tábornok igen nagyra becsülte az ifjút, s tudjuk, hogy még Konstantinápolyban is érdeklődtek utána, mikor is a nagyvezér az erdélyi követektől tudakozódott, arról, hogy Zrínyi és Batthyány "oglu"-k merre járnak és mit csinálnak? Jóllehet ez a kitüntető figyelem inkább szólt a Zrínyiek két évszázad folyamatos harcaiban kivívott nevének, mint Zrínyi Ádám gróf fiatal személyének. Hősi halálával azonban maga is példázta, hogy híven édesapja és az egész Zrínyi-família nagy és jeles hírnevéhez, ő is éppen olyan elszántsággal és akarattal kívánt részt venni az "ősi és ádáz ellenség"-gel való harcban, mint elődei. Magtalanul halt meg, s vele sírba szállt a Zrínyiek nagynevű családja is (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkor még élt unokatestvére, Zrínyi János, aki azonban a császár börtönébe sínylődött).

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

 

 

Az 1690-es esztendő török elleni harcainak egyik érdekes eseménye volt, hogy Černovič Arzen ipeki pátriárka vezetésével, mintegy 30-40 ezer szerb, rác családdal 150-200 ezer személy érkezett a török uralom alól felszabadult Balkán török területéről Magyarországra. A betelepülésre az adott közvetlen okot, hogy Lipót felhívására a török uralom ellen fellázadt lakosság a Balkánon sikeresen előrenyomuló szövetséges hadakhoz csatlakozott, miután pedig a hadi helyzet megváltozott, a török győzelmek után azok bosszújától tartva engedelmeskedtek a császár felhívásának, aki Magyarországon való letelepedésük esetén különböző kiváltságokat helyezett kilátásba. Így kerültek hát tömegesen szerbek, rácok a magyar városokba, többek közt Aradra, Szegedre, Pécsre, Mohácsra, Székesfehérvárra, Budára, Szentendrére, Győrben és Egerbe. Nagyobb részük a déli szerb határőrvidéken telepedett le, s határőrként szolgálva általában jobb helyzetbe került, mint a magyar lakosság, vagy az országban élő többi nemzetiség…"

SUGÁR. 1983. 250.
SUGÁR. 1983. 266.

Vö. TAKÁTS. 1979. 287-308.,

 

A csáktornyai horvát történész Zvonimir Bartolić arról szól, hogy az ifjú Zrínyi Ádámot háturól érte a golyó, "s mai napig fennáll a gyanú, hogy esetében politikai gyilkosságról van szó". Ezt nem tartjuk bizonyíthatónak, hiszen a csata zűrzavaros forgatagában nagyon is elképzelhető, hogy egy eltévedt lövedék oltotta ki az életét. Ugyanakkor a másik állítást sem zárhatjuk ki. Volt már erre példa. Azonban ezt bizonyítani nem lehet.

BARTOLIĆ. 48. vö. Bartolić, Zvonimir: A magyar-horvát kapcsolatok történelmi előzményei. In: Honismeret. 2006/1. 45-50.