1692 - Várad visszavétele 1.

1692 márciusának végén és egész április hónapban is a felszabadító háborúk során – sok nagy erődhöz, mint Szigetvár, Eger, Kanizsa, Székesfehérvár etc. – hasonlóan az 1660-ban török kézre került Váradot (mai Nagyvárad), a Partium és Erdély kapuját is blokád alatt tartották a keresztény csapatok. 

Az Olaszi nevű külvárosban állomásozó magyar hajdúság és a Thököly Imrétől átpártolt kuruc vitézek, valamint rácok és az erődítményt védelmező törökök között valóságos csaták sorozata zajlott le ezekben az időkben.

 

„Egy-egy török kitörés alkalmával egész ütközetek zajlottak le a város és melléke területén, a győzelem azonban mindig a magyar katonáké volt, s az ellenség kénytelen volt visszahúzódni a várba. A szövetséges ágyúk és mozsarak is napokon át lőtték a várost, de a törökök is bőven viszonozták a tüzet. Ekkor vesztette életét Császári Tésla Mihály magyar kapitány is. A halálára írt szomorú rigmusból ismerjük meg a Nagyváradot ostromló magyar csapatok tisztjeinek java részét. Horváth János ezredest, Deák Ferencet, ’a magyarok híres kapitányát’, a ’nevezetes vitéz’ Badori Pált, Csányi Mihály és Győri János főhadnagyokat, Gődény Pál, Lévai István, Szabó János, Hevesy György és Nagy István hadnagyokat. Róluk e korabeli vers:
’Sok esztendők alatt voltunk egy mezőbe, hogy szabadulást hozánk e nemzetre.’”

 

Lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 282-283.

 

Várad látképe egy 1664-ben készült képről. Ekkor is megpróbálta egy magyar portya megszerezni, sikertelenül. Legnevezetesebb hősi halottjuk Rákóczi László sárosi gróf volt.