1696 - Hetényi csata

Hetényi csata


1696. augusztus 26-án vívták az Erős Ágost szász választófejedelem által vezetett szövetséges keresztény hadak, és a török szultán, II. Musztafa vezette oszmán-török seregek Hetény mellett csatájukat…

 

Frigyes Ágost, vagy másként Erős Ágost szász választófejedelem állt 1696-ban a keresztény szövetséges hadak élén – meglehetősen tehetségtelen hadvezér volt; fő céljuk a török kézben lévő erős Temesvár vívása volt. 1696. július 1-én a felderítő huszárok már Temesvár környékén portyáztak, de a fősereg csak egy hónappal később augusztus első napjaiban érkeztek a vár alá.

 

A szultán, II. Musztafa az előző évben – 1695-ben elért sikerei lázában – most is személyesen vezette hadseregét a magyarországi hadszíntérre: az 50-60-ezer fős török had már július 25-én letáborozott Belgrád térségében. Amikor a törökök megindultak a Bánátba és Temesvár felé igyekeztek, az ostromló keresztény csapatok is kiszálltak sáncaikból, hogy a szultáni sereggel megütközzenek. Egymás közelébe érve a seregek inkább csak puhatolózó és csipkelődő hadműveleteket folytattak és kerülték a döntő összecsapást. A török tábor végül körül sáncolta magát.

 

„Augusztus 25-én Frigyes Ágost úgy határozott, hogy további félnapi járóföldre vonja vissza hadrendjét, hogy az ellenséges seregeket kicsalogassa az elsáncolt s járhatatlan mocsaraktól jól védett állásaiból, táborhelyéről. Erre a keresztény had egészen a Béga menti Hetényig hátrált, így virradt fel 1696. augusztus 26.


A szász választófejedelem felderítői jelentették, hogy az ellenség a bozót és a cserjés fedezete alatt előrenyomulóban van s az él már egy órányira megközelítette a szövetségesek harcrendjét. A parancsnoki kar kezdetben abban a hiszemben volt, hogy nem az egész ellenséges sereggel, hanem annak csupán előreküldött csapataival áll szemben. Rövidesen azonban felismerték a tényleges helyzetet: II. Musztafa szultán egész serege csatarendbe fejlődve közeledett feléjük. Az ellenség előretörése olyan gyors volt, hogy rövidesen (Temesvár irányába) a padisah egész hadereje a szövetséges hadrend hátába került. Így tehát a szövetséges csatarendnek arcvonalat kellett változtatnia. Az első csatasor jobb szárnyán a szász gyalogezredek kaptak helyet, a bal szárnyon a lovasság, a középen, Heisler tábornagy parancsnoksága alatt álló lovasezredek állottak. A harcrend második sorában a jobb szárnyon a szász gyalogosok mögött a Vaudemont herceg vezényelte gyalogságot helyezték el. E sorban a bal szárnyon Polland tábornok lovassága állott. A csatarend jobb szárnya mellett sűrű bozótos volt, ez választotta el a Béga mentén felsorakozott bal szárnytól, ami mellett pedig egyszerű szekérvárat alakítottak ki.


Hogy a Heténynél felsorakozott török hadseregnek ne adjanak időt csapatai elsáncolására (…) a szövetséges jobb szárny hat gyalogoszászlóalja két dragonyosezred fedezete alatt az ellenség előtt elterülő harasztosig nyomult előre, majd egy gyors kitöréssel oldalba támadta a török harcrendet. A szász gyalogság délután öt óra körül már sikeresen be is nyomult a török csapatok sorai közé. A hirtelen támadás célja az volt, hogy rajta ütéssel körülzárják és elszigeteljék az oszmán bal szárnyat. Az ellenség heves tűzzel fogadta a váratlan rohamot, sőt 12-ezer török lovas vetette magát a szövetséges harcrend gyalogságára. (…) a törököknek sikerült betörni keresztény csatarendbe, ahol nagy pusztítást végeztek. A törökök sikere azonban nem bizonyult tartósnak, mert a rohamra vezényelt szövetséges lovasezredek visszavetették őket. Heisler a szász gyalogosok 6 zászlóaljával ismét a törökökre rontott, s egy szekérvárba berendezkedett janicsárcsapatot sikerült is elűzniük. A vad iramban előretörő oszmán lovasság s az igen erős elhárító tűz azonban megakadályozta, hogy a szekérvárat megtartsák, noha Vaudemont herceg 2 lovasezreddel sietett segítségükre. A török szekérvár körüli véres küzdelembe a szultán nagy túlerőben lévő lovassága szétverte a körülzártan harcoló 2 dragonyosezredet. Maga Vaudemont is súlyosan sebesült.” A kritikus helyzetben a szövetséges lovasság nagy erejű támadásokat indított előbb Heiderscheim tábornok – majd annak súlyos sebesülése és a roham visszavetése után – Rabutin generális vezetésével. Ezt támogatva aztán Rose tábornok dán és szász gyalogosai indultak támadásra, akik sikerrel benyomultak az ellenséges török állásokba, s már teljesen visszaszorították a szultán haderejét.


„A Hetény mellett folyó ütközetben ekkor úgy tűnt, hogy a szövetségesek komoly sikert aratnak. A gyalogság és a lovasság együttmüködve véres közelharcban nyomult be a török szekérvárba, noha a janicsárok erős puskatűzzel védték azt. A fergeteges török puskatűz hatására a keresztény katonáknak fel kellett adniuk a szekérvárat. A szövetségesek végül is súlyos veszteségekkel vonultak vissza, miközben 24 ágyújukat is hátrahagyták. Rose tábornok dragonyos lovasezredével indított oldaltámadással igyekezett enyhíteni a helyzeten. Sikerült is kb. ezer oszmán lovast körülzárniuk, akik egy részével az ágyútűz végzett, a túlélők pedig a szekérvárba menekültek.


A sötétség beálltával Frigyes Ágost egész lovasságát a gyalogság fedezésére rendelte. E hadmozdulatot a török parancsnokok nem értették meg, s veszélytől tartottak. A szultán a csapatok mögül 3-ezer válogatott harcosa védelmében figyelte a csatát, s amikor megzavarodott katonái meghátráltak, ütegeinek tüzével kaszaboltatta le menekülő alattvalóit. A törökök védelmük súlypontját (…) a szekérvár körül alakították ki.”

 

A hetényi csatának végül az esti sötétség vetett véget, s a küzdelemből mindegyik fél úgy vonult vissza, hogy döntő eredményt elért volna. Másnapra a törökök teljesen elsáncolták magukat, így Frigyes Ágost lemondott megtámadásukról, s aztán elvonultak a csatamezőről. Azonban a törökök is vesztesnek érezték magukat: a források beszámolnák a katonák kedvtelenségéről. Az azonban lényeges, hogy a török Temesvár ennek az akciónak a hatására még haladékot kapott…

 

lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 349- 357.