1697 - Bihács sikertelen ostroma

Egy török közmondás úgy tartja: Két kapitány süllyeszt el egy hajót… nos átvitt értelemben, de ez történt 1697-ben a boszniai Bihács sikertelen ostroma alatt.

 

1697. június 27-én a császári seregek egy hónapos sikertelen harc után felhagynak a törökök által védett boszniai Bihács ostromával…

 

„A Haditanács már kora tavasszal parancsot adott Batthyány Ádám horvát bánnak és Franz Karl Auersperg altábornagynak, a krajna-horvátországi határőrvidék katonai parancsnokának, hogy a török erők nyugtalanító megosztása céljából foglalják el a horvát határ mellett Boszniában Bihács várát. Az erődítmény az Una folyó egy kis szigetén, két oldalsó rondellából s a vár közepén egy toronyból állott. A terv 14-ezer katonával számolt, melyből 9-ezret 26 ágyúval Auersperg vezetett, Battyhány pedig 4-ezer horváttal és 6 löveggel csatlakozott hozzá. A kitűzött határidőre, május 12-ére Auersperg csapatai még nem álltak együtt, viszont a katonák hosszadalmas gyülekezése felkeltette a mindig éber törökök figyelmét, s gyanítva a veszélyt, Bihács helyőrségét 4-ezer harcosra egészítették ki.

 

Auersperg csak nagy késedelemmel, május 29-én tudott Károlyvárosból elindulni, de a Bihács felé vezető úton sikerült a töröktől elfoglalnia a horvátországi Dresnik várát. A csapatok június 1-én álltak Bihács falai alatt, s megkezdték az erős vár lövetését.

 

Batthyány Ádám horvátjaival csak június 10-én érkezett Bihácshoz, de közben elfoglalta az addig török kézen lévő boszniai Bella Stena erődjét. Bihács ostroma erős ágyúzással folyt, miközben ledöntötték a főkapu tornyát is. A két parancsnok azonban az ostrom vezetése közben olyan heves vitába bonyolódott, hogy a bán sértődötten elvonult a vár alól.

 

Auersperg pedig látva az ostrom eredménytelenségét, június 27-én kénytelen volt felhagyni a támadással, és hat császári ezredével Károlyváros – Pécs – Mohács – Zombor útvonalon haladva augusztus 13-án Péterváradon csatlakozott a szövetséges fősereghez. Az altábornagy azért szüntette meg oly hirtelen Bihács ostromát, mivel a boszniai pasa hadával már csak 30 kilométernyire járt a vártól.”

 

 lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 370-371.