Egy török közmondás úgy tartja: Két kapitány süllyeszt el egy hajót… nos átvitt értelemben, de ez történt 1697-ben a boszniai Bihács sikertelen ostroma alatt.

1697. június 27-én a császári seregek egy hónapos sikertelen harc után felhagynak a törökök által védett boszniai Bihács ostromával…

„A Haditanács már kora tavasszal parancsot adott Batthyány Ádám horvát bánnak és Franz Karl Auersperg altábornagynak, a krajna-horvátországi határÅ‘rvidék katonai parancsnokának, hogy a török erÅ‘k nyugtalanító megosztása céljából foglalják el a horvát határ mellett Boszniában Bihács várát. Az erÅ‘dítmény az Una folyó egy kis szigetén, két oldalsó rondellából s a vár közepén egy toronyból állott. A terv 14-ezer katonával számolt, melybÅ‘l 9-ezret 26 ágyúval Auersperg vezetett, Battyhány pedig 4-ezer horváttal és 6 löveggel csatlakozott hozzá. A kitűzött határidÅ‘re, május 12-ére Auersperg csapatai még nem álltak együtt, viszont a katonák hosszadalmas gyülekezése felkeltette a mindig éber törökök figyelmét, s gyanítva a veszélyt, Bihács helyÅ‘rségét 4-ezer harcosra egészítették ki.

Auersperg csak nagy késedelemmel, május 29-én tudott Károlyvárosból elindulni, de a Bihács felé vezetÅ‘ úton sikerült a töröktÅ‘l elfoglalnia a horvátországi Dresnik várát. A csapatok június 1-én álltak Bihács falai alatt, s megkezdték az erÅ‘s vár lövetését.

Batthyány Ádám horvátjaival csak június 10-én érkezett Bihácshoz, de közben elfoglalta az addig török kézen lévÅ‘ boszniai Bella Stena erÅ‘djét. Bihács ostroma erÅ‘s ágyúzással folyt, miközben ledöntötték a fÅ‘kapu tornyát is. A két parancsnok azonban az ostrom vezetése közben olyan heves vitába bonyolódott, hogy a bán sértÅ‘dötten elvonult a vár alól.

Auersperg pedig látva az ostrom eredménytelenségét, június 27-én kénytelen volt felhagyni a támadással, és hat császári ezredével Károlyváros – Pécs – Mohács – Zombor útvonalon haladva augusztus 13-án Péterváradon csatlakozott a szövetséges fÅ‘sereghez. Az altábornagy azért szüntette meg oly hirtelen Bihács ostromát, mivel a boszniai pasa hadával már csak 30 kilométernyire járt a vártól.”

 lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 370-371.