1702 februárjában - egészen pontosan február 7-én - a bécsiHaditanács javaslatára az Udvar elrendelte a magyarországi végvári vonalban másfél száz éven át, a török hódítás alatt oly jelentÅ‘s szerepet játszó várak egy részének felrobbantását. A döntésüket abban az értelemben hozták meg, hogy a török alól felszabadult Magyarországon a kicsiny várak java része a korabeli hadviselés és haditechnika szempontjából már jócskán elavultnak számított. De sokkal fontosabb tudnunk, hogy a török alól felszabadított országunk, nyomban egy másik béklyóba hullott - közismert - hogy a bujdosók, a kuruc szegénylegények, a szélnek eresztett végváriak és az elégedetlenek mind-mind szervezkedtek, s ilyen elhagyott várak és erÅ‘dítmények kiváló támaszpontul szolgálhattak nekik. Számos középkori eredetű várunk ennek a rombolásnak esett áldozatul.

Becsüljük hát meg azokat, amelyek éppen megmaradtak, s ne engedjük, hogy a történelmi örökségünk részei, dicsÅ‘ és tragikus napok szemtanúi az ebek harmincadjára jutva - háborúság és rombolás nélkül - az idÅ‘ múlásával és a hanyagságunk miatt elenyésszenek.