1705. november 5-én a kuruc hadak Bottyán János generális vezetésével sikerrel keltek át a Dunán, s indultak a "végzetes föld" - nek nevezett Dunántúl hódoltatására. Ezt előtte többször megkísérelték, de sem Károlyi Sándor, sem Forgách Simon vállalkozása nem járt sikerrel. "Vak" Bottyán azonban sikeresen folytatta a hadműveleteit, s az év végére jóformán az egész Dunántúlt Rákóczi fejedelemhez terelte...

1705. november 5-én kelt át Vak Bottyán mintegy 5-ezer főnyi seregével a Dunántúlra, az előzőleg felépített hajóhídon. Gyors támadással elfoglalta az erős hídfőnek számító Dunaföldvárt, és éppen azon a napon, mikor a fejedelem súlyos serege vereséget szenvedett Zsibónál, már Simontornya is a kezében volt. Nem sokkal később már Székesfehérvárt is blokád alá fogták a kurucok, egy kisebb sereg, pedig elindult dél felé Pécs és Siklós irányába (a jól megerősített Szigetvár ostromára nem gondolhattak).

A kurucok által "végzetes föld"-nek nevezett területen, a Dunántúl megyéiben Bottyán János sikerei nyomán általános volt a felbuzdulás. Kicsiny serege hamarosan 30-ezer fős hadsereggé duzzadt fel. Szerencsés volt a hadjárat megtervezésének és végrehajtásának konstellációja, valamint az, hogy jelentős császári haderő nem vonulhatott fel. Bottyán csapata észak felé fordulva elfoglalta Tatát, Pápát, Pannonhalmát, Sárvárt és Kőszeget. Az esztendő végén hadjáratát azzal zárta, hogy a szentgotthárdi mezőn, 1705. december 13-án vereséget mért Hannibál Heister altábornagy császári seregére, s nem sokára hozzákezdett Sopron ostromához. Az 1705. esztendő végére jóformán az egész Dunántúl – néhány nagyobb város és jelentős erődítménytől eltekintve – a kurucok kezébe került.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat