Hüszrev Ásik kétnyelvű verse (1588?)

Az egymásra kölcsönösen ható magyar és török kultúrának felettébb érdekes, és figyelemre méltó gyümölcsei születtek ebben a korszakban. Példa erre a török Hüszrev Ásik kétnyelvű verse, melyben mint láthatjuk, a törököt keveri a magyarral:

 

En nem bantom te kegyelmed,

Jöszte szíven envelem,

cekmesun higranile gam u dil derd u elem,

beni terk ejlem szívem bökmesun belumi gamm,

jere szívem jere lelkem jere mah-i sanam,

acilub gülseni hüsn icre bu gün sol güllraun,

filemile gibi aglarsa saha danmi qulun,

szeretem en tegedet neise begun eile jolun,

jere szívem jere lelkem jere mah-i sanam,

göreli sen puti simini saha iki gözüm,

jolunde fejem adom lelkemet is odahozom,

te kegyelmes szeretumnek dajima bu dir sozum

jere szivem jere lelkem jere mah-i sanam,

sehrumuzde sanama olali sen hai qalamar,

eiledun bazarumuzi döken ahile zar,

ne sirazsd hasretile engemet ah leil-u nehar,

jere szivem jere lelkem jere mah-i sanam,

nem csudalsag ger idersen seir i serw-i ginan,

de ne menj el ageb agjarile i ruh i rewan,

te kegyelmed rabja chosrew ‘asiquin söiler ‘ajan,

jere szivem jere lelkem jere mah-i sanam,

 

(Eckhardt Sándor közlése)

 

*

 

Én nem bántom te kegyelmed,

jöszte szívem énvelem,

hogy a lélek és a szív az elválás miatt ne szenvedjen.

Ne hagyj el, szívem, hogy a bánat ne görnyessze testemet.

jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!

Ha ezek a te rózsáid a szépség rózsaágyában felvirágzanak

és ha rabszolgád mint egy filemile, ó parancsolóm, sírna,

mindenképpen szeretem én tégedet, uram!

jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!

Ó szempárom, ó parancsolóm, he ezüstös bálványképed meglátom,

érted fejem adom, lelkemet is odahozom.

Te kegyelmes szeretűmnek mindig ez a beszédem:

jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!

Amióta, ó istenkép, városunkban kereskedő lettél,

bazárunkat csupa jajgatássá tetted.

Ne sirasd epedve engemet, ahh, éjjel-nappal.

jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!

Nem csudálság ha elsétálsz, ó paradicsom ciprusa.

De ne menj el ageb vetélytárssal, ó élő lélek.

Te kegyelmed rabja, hüszrev Ásiki, kihirdeti nyilván:

jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!

 

(Németh Gyula fordítása)