1572 tavaszán a gyulai török vitézek (hiszen az erődítmény már 1566 óta török kézen volt) sikeresen csaptak rá egy zsákmányoló magyar hadra és vereséget mértek rá...

Az 1572. év tavaszán Gruy Péter és Rhym orator a portáról írják, hogy május hó 17-én kilencvenhat magyar vitézt és százharminc fejet (négy zászlóval) hoztak Konstantinápolyba. A gyulai törökök küldték ezeket. A rabok közt voltak Dóczy Gergely, Gyulay Balázs, Trombitás Ferenc és Nagy Sebestyén. Ezeknek a vezetésével a hajdúk Gyula mellett a "zymandi" vásárt ütötték meg. A vásárütés fényesen sikerült. Azonban midőn zsákmánnyal terhelten hazafelé tartottak, a gyulai s más végbeli törökök túlnyomó erővel rájok csaptak, és szétverték őket.

A portán a bevett szokás szerint a rabokat díván elé állították és vallatták. Dóczy Gergely minden félelem nélkül felelt a fölvetett kérdésekre. A törökök - mondá - többet rabolnak, mint a magyar végbeliek. Ők a törökök példáját követték. Ő azelőtt Gyulán szolgált, s Gyula megszállásakor rabbá esett. Az erdélyi fejedelem váltotta őt ki 3000 forinton Pertáf basától. Amíg az erdélyi fejedelem élt, neki szolgált. Amikor Magyarországba jött, találkozott a vásárütő csapattal, s ő is közéjük állott.

A díván a főbb rabokat "in Turrim Neocastri" tömlöcre vetette; a közembereket pedig gályarabságra ítélte.

 lásd. Takáts Sándor: Bajvívó magyarok. Bp. 1979. (reprint)

 A törökök szekérszámra hordják a levágott ellenséges fejeket, mint győzelmi trófeát.