Szigeth várának története

Az első erődítmény magja a régészeti kutatások szerint egy kör alapterületű, magas öregtorony lehetett, melyet a négyzetes udvaron kőfalak kerítettek. Az évszázadok során ebből alakult ki Szigetvár erődítményrendszere, mely magába foglalta a virágzó települést is. 1463-ban a Garai-, 1471-ben az enyingi Török család birtokába került. Az 1526-os vesztes mohácsi csata után katonai jelentősége megnőtt, mivel útjában állt a nyugati irányban előretörő török hódítóknak. Török Bálint, mint eme vészterhes időszak sok más főnemese, igyekezett mindig a nagyobb hasznot ígérők pártjára állni, így több esetben is urának vallotta hol Szapolyai Jánost, hol pedig Habsburg Ferdinándot. Miután 1541-ben Buda csellel való megszállása idején Szulejmán török szultán elfogatta Bálint urat, a felesége azonnal átadta a végvárat Habsburg Ferdinándnak.

 

 

Szigetvár 1566-ban

1561-ben a vár élére főkapitányként Zrínyi Miklós került, aki vasszigorral próbálta behajtani a katonaság részére a földesúri járandóságokat, ugyanekkor kialakította a négy részből álló szigeti védőrendszert. A már idős és beteges Szulejmán szultán 1566-ban indult utolsó hadjáratára, melynek végső célját Bécs elfoglalása jelentette, de előtte Sziget vára állt hatalmas seregének útjában. Zrínyi parancsnoksága alatt mintegy 2300 főnyi végvári katonaság 34 napig állta az ostromot a hatalmas túlerő ellenében, mígnem maradékuk Zrínyi vezetésével kitört a lángoló belsővárból, hogy véres közelharcban haljanak hősi halált. Szigetvári diadalát maga a török szultán sem érte meg, az ostrom utolsó napjaiban meghalt, de ezt a hírt eltitkolták vezérei, nehogy a már erősen megfogyatkozott sereg végképp elcsüggedjen.

A rommá lőtt erődítményt a hódítók kijavították, ezzel létrehozva a ma is látható egységes, négybástyás vár arculatát. 1689-ben került a Habsburg hatalom birtokába a hatalmas erődítmény, melynek ostromával a Rákóczi-szabadságharc felkelői sem mertek kísérletezni.

 

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szigetv%C3%A1ri_v%C3%A1r

 

A szigetvári vár 1566 óta ismert egész Európában. A vár Zrínyi Miklóssal, a hős várkapitánnyal, és a végsőkig harcoló magyar és horvát katonáival a török elleni küzdelmek jelképévé lett. Buda elfoglalása után a vár ura, Török Bálint török fogságba esett. Ezt követően családja Szigetet átadta a királynak.

 

A királyi várrá lett erősséget ezután szinte állandóan építették, erősítették az egymást váltó várkapitányok. Ezek sorából kiemelkedett Horváth Márk, aki az első nagyszabású török támadást 1556-ban kivédte, bár a város teljesen rommá lett, s a vár is súlyosan megsérült. Zrínyi Miklós várkapitánysága idejére esik a török elleni nagyarányú felkészülés. Zrínyi előre tudta a véget, de elhatározásához katonáival, alig 2500 emberrel hű maradt: életük végéig védik Szigetet.

 

A több várból álló, mocsárból kiemelkedő erődítést 1566 nyarán támadta meg Szulejmán szultán utolsó magyarországi hadjárata során több mint 50.000 kitűnően felszerelt katonájával. A végcél nem a "vakondtúrás" - így nevezte a török Szigetet -, hanem Bécs elfoglalása volt, Szulejmán egy életen át dédelgetett ifjúkori álmának megvalósítása. A török körülvette Szigetet és sorba elfoglalta a várakat. Elsőnek az Újvárost, majd az Óvárost és a Külső Várat. A mocsár vizének lecsapolásával megpecsételődött a vár sorsa.

 

A királyi felmentő sereg - az utolsó remény - nem érkezett meg. A győri táborban maradtak, magára hagyták az élet-halál harcot vívó várat. Végül is Zrínyi csekély számú védőserege felmorzsolódott az egy hónapig tartó küzdelemben. Mikor már a belső erődítések is égtek, s az ivóvíz is elfogyott, Zrínyi néhány megmaradt emberével az utolsó menedékhelyről a Belső Várból kirohant a hídon át, a már török kézen levő Külső Vár felé. A híd körül estek el csaknem mind. Ezután elérte a tűz a nagy kerek tornyot, melyet puskapor tárolására használtak. Az utolsó robbanással Sziget elpusztítása befejeződött.

 

A török nem örülhetett a győzelemnek. A nagy szultán is meghalt, még néhány nappal a vár elfoglalása előtt. Az öregség, s a betegség vitte el. A győztesek kifáradva a hosszú harctól, az emberveszteségtől, valamint a szultán halála és a közelgő tél miatt lemondtak a további harcról. Sziget elveszett, de ennek árán megmenekült Bécs.

 

A török a teljesen elpusztult három részből álló várat egyetlen összefüggő várrá építette. Ez a ma is álló vár, tégla és kőbástyáival. Az elpusztult épületek helyére újakat emelt és a várudvar közepén Szulejmán emlékére dzsámit épített. A város átalakult jellegzetes hódoltságkori településsé, de egykori szerkezete alig változott. A szigetvári vár sok pusztulás és átépítés után is megőrizte a XVI. századi földvár szerkezetét, jellegét. Az egykori mocsár emlékét ma már csak a dús növényzetű park őrzi. 

 

forrás: http://virtualpecs.hu/index.php?panoid=165

 

A mai vár területét, a várostól északra fekvő szigetet egy kisnemesi család birtokolhatta. Az első erődítés egy kisméretű, négyzet alaprajzú, magasfalú téglavár volt, melynek északnyugati szögletébe később egy háromszintes kerek tornyot építettek. E kis lovagvár romjai az északnyugati bástyában láthatók. Később tovább építették a várat. 1473-ban a Gara család, majd az enyingi Török család birtokában volt a környék. A mohácsi csata (1526) után mind a várat, mind a várost megerősítették.

    1541-ben lett Szigetvár királyi birtok. Horváth Stancsics Márk nevéhez fűződik a vár és a várost védő bástyák korszerűsítése. Az ő elgondolásai alapján épült fel a várostól délre az „újváros”, olasz hadmérnökök vezetésével. 1561-ben lett Zrínyi Miklós horvát bán és dunántúli főkapitány Szigetvár védelmének irányítója. A vár 1566-os elfoglalása után, részben törökök építették át a ma is látható formájában egybeépítve a három részből álló erődítményt. A török terjeszkedésével Szigetvárnak egyre nagyobb katonai és közigazgatási szerep jutott, később azonban a megváltozott haditechnika miatt elvesztette hadászati fontosságát.

A XVI. században az oszmán török hadak területi térnyerésével párhuzamosan Szigetvárnak, mint végvárnak a jelentősége egyre inkább előtérbe került. A várost első ízben 1556-ban ostromolták meg a török hadak, sikertelenül. A második ostrom 1566-ban volt.

    A vár kapitánya, Zrínyi Miklós előre tudta a véget, de elhatározásához alig 2500 katonával hű maradt. Életük végéig védték Szigetet. A várból és városból álló erődítést Szulejmán szultán utolsó magyarországi hadjárata során támadta meg több mint 80 ezer kitűnően felszerelt katonájával. A végcél nem a „vakondtúrás” – így nevezte a török Szigetet – hanem Bécs elfoglalása volt. Az egy hónapig tartó harc során a magyar védők sorra elestek, s a város és a vár török kézre került.

    Az utolsó napon 1566. szeptember 7-én Zrínyi néhány megmaradt emberével az utolsó menedékhelyéről, a belső várból kirohant a már török területre. Itt érte mindannyiukat a halál. A török nem örülhetett a győzelemnek, az agg Szulejmán szultán is meghalt néhány nappal a vár elfoglalása előtt. A győztesek kifáradva a hosszú harctól, az emberveszteségtől, valamint a szultán halála és a közelgő tél miatt lemondtak a további harcról. Szigetvár elveszett, de árán megmenekült Bécs. Szigetvárból török végvár lett, a környék államigazgatási, gazdasági és vallási központja. 112 évi török utalom után Szigetet 1688-89-ben foglalták vissza a császári hadak.

Zrínyi Miklósra, a szigeti hősre emlékezünk, akiért hálás a magyar nép, de akit nem érdemelt meg Európa. Az ő szigetvári halálos diadala után megállt a török birodalom terjeszkedése.

    A néhány évtizednyi statusquo, majd felszabadító háború után a török visszaszorult a Balkánra. A végvári vitézek diadalai csendesedtek. A magyar király nem támogatta azokat, csak két erősséget tartott fontosnak: Győrt és Komáromot. Világossá lett, hogy neki csak Bécs védelme volt a fontos. A rác, a horvát és a magyar várak körül élő jobbágy lakosságnak tízezrei nem érdekelték. De nem így Zrínyi Miklóst, akinek a halála nagyszerűsége körüli magatartását nem elég dicsérni, meg kell nézni életét is, mert csak ilyen élet után válik hitelessé a szigeti utolsó diadal.

    A Zrínyiek a legrégibb és legelőkelőbb horvát főnemesi család voltak. Nevük a XII. századig vezethető vissza. Akkor Subic-nak hívták őket. Az 1200-as évektől kezdve, amikor Brebír várát kapták a magyar királytól, Brebíri a nevük. II. András idejében Brebíri István gróf a „Magyarpárti” méltóságot viselte. 1347-ben Nagy Lajos királytól az Unna melletti Zrín várát kapták a Velencével való háborúskodásban elszenvedett hátrányok kárpótlására. Azóta Zrínyi lett a nevük. De nem sokáig birtokolhatták zavartalanul új területüket, mivel Szerbia és Bosznia felől állandó betörésekkel küzdöttek. A harcok szünetében az egymással rokon főúri családok birtokfoglalással, hatalmaskodással töltötték idejüket. Viszálykodtak a Korbáliaiakkal és Frangepánokkal, de ha az érdekük úgy kívánta, meg is békéltek.

    Zrínyi Miklós, a szigetvári hős apja a XVI. század elejére elszegényedett. Az állam már csak 25 lovas eltartására kötelezte, míg a Korbáliai család 200, a Frangepánok pedig 280 lovasra kaptak fizetséget. A Zrínyi birtokok a török felvonulások vonalába estek, így északabbra voltak kénytelenek húzódni. Előbb a Dráva és a Száva közti birtokokat szereztek meg, majd a Mura-közben rendezte be a család az otthonát, Csáktornya központtal.

    Zrínyi Miklós valószínűleg 1508-ban született. Olyan várakban nevelkedett, ahol gyermekkorától kezdve kitanulta és gyakorolta a haditudományt: úgy a személyes harcot, mint a hadvezetést megismerte. Együtt élt a katonákkal, védte a szegény népet. (Saját jobbágyai voltak azok.) Nemcsak emberbaráti szeretetből oltalmazta őket, hanem azért is, mivel az ő munkaerejük adta a had számára a megélhetést.

    Kora gyermekkora óta jól beszélt magyarul és horvátul. Írni, olvasni tudott, de leveleit deákkal íratta. Sokáig volt horvát bán, volt tárnokmester és olyan is volt, hogy nádorságra jelölték. Volt, hogy több mint 50 kisebb-nagyobb várért felelt, s amikor a bécsi hadvezetés nem küldte hónapokon, akár éveken át az ellátást, akkor saját birtokainak jövedelméből tartotta fenn a haderőt. Így nem lehet szemére vetni, hogy a töröktől minél távolabbi birtokok megszerzéséért sokszor erőszakosan, sőt fondorlatosan fellépni látjuk. Roppant birtokainak hasznát és az államkincstártól esedékes jövedelmeit nem szórakozásra, vadászatra, mulatságokra költötte, hanem a rábízott országrészt gondozta. Tervszerűen javította a várakat, Babócsát és Szigetet különösen. Ellátta várait katonákkal, munícióval, élelemmel. Kitűnő kémhálózatot tartott fenn és jól ismerte a török titkos terveket is. Életének különösen utolsó 10 évében állandóan épített, szervezett, és óriási területeit személyesen ellenőrizte. A szultán Sziget elleni tervét is ismerte. Valószínűleg tudott Szulejmán haláláról is, ezért időzítette utolsó bajvívását és biztos halálát úgy, ahogy el is végezte. Neki nem volt szükséges feláldoznia magát arra az ostromra, kinevezhetett volna más kapitányt is, de katonáinak ígérte, hogy köztük marad. Nem hagyhatta el katonáit, akik nemcsak tisztelték, hanem szerették is. Szerette a föld népe is, ha szorongatott a török portya, sokszor személyesen vezette vitézeinek felmentő seregét segítségükre. Hatalmas vagyonát azért gyűjtötte, hogy övéit, várait, nemzetét, királyát, Európát védelmezhesse vagyonával, kincseivel, élete árán is.

    Szigetvár népe, figyeld Vörösmarty Mihály sorait! A költő, amikor Zrínyihez szól, vajon nem hozzánk beszél-e, mondván:

„Te a Hazáért halni tudál! Dicső...!
Mi nem tudunk már érte csak élni is”?

 

Én magam is azt kívánom, amit Petőfi Sándor mondott:

 

„Legyen olyan minden ember, mintha Zrínyi
Miklós unokája volna!”

 

forrás: http://www.zmne.hu/Forum/03oktnov/szigetvar.htm