Az elsÅ‘ erÅ‘dítmény magja a régészeti kutatások szerint egy kör alapterületű, magas öregtorony lehetett, melyet a négyzetes udvaron kÅ‘falak kerítettek. Az évszázadok során ebbÅ‘l alakult ki Szigetvár erÅ‘dítményrendszere, mely magába foglalta a virágzó települést is. 1463-ban a Garai-, 1471-ben az enyingi Török család birtokába került. Az 1526-os vesztes mohácsi csata után katonai jelentÅ‘sége megnÅ‘tt, mivel útjában állt a nyugati irányban elÅ‘retörÅ‘ török hódítóknak. Török Bálint, mint eme vészterhes idÅ‘szak sok más fÅ‘nemese, igyekezett mindig a nagyobb hasznot ígérÅ‘k pártjára állni, így több esetben is urának vallotta hol Szapolyai Jánost, hol pedig Habsburg Ferdinándot. Miután 1541-ben Buda csellel való megszállása idején Szulejmán török szultán elfogatta Bálint urat, a felesége azonnal átadta a végvárat Habsburg Ferdinándnak.

Szigetvár 1566-ban

1561-ben a vár élére fÅ‘kapitányként Zrínyi Miklós került, aki vasszigorral próbálta behajtani a katonaság részére a földesúri járandóságokat, ugyanekkor kialakította a négy részbÅ‘l álló szigeti védÅ‘rendszert. A már idÅ‘s és beteges Szulejmán szultán 1566-ban indult utolsó hadjáratára, melynek végsÅ‘ célját Bécs elfoglalása jelentette, de elÅ‘tte Sziget vára állt hatalmas seregének útjában. Zrínyi parancsnoksága alatt mintegy 2300 fÅ‘nyi végvári katonaság 34 napig állta az ostromot a hatalmas túlerÅ‘ ellenében, mígnem maradékuk Zrínyi vezetésével kitört a lángoló belsÅ‘várból, hogy véres közelharcban haljanak hÅ‘si halált. Szigetvári diadalát maga a török szultán sem érte meg, az ostrom utolsó napjaiban meghalt, de ezt a hírt eltitkolták vezérei, nehogy a már erÅ‘sen megfogyatkozott sereg végképp elcsüggedjen.

A rommá lÅ‘tt erÅ‘dítményt a hódítók kijavították, ezzel létrehozva a ma is látható egységes, négybástyás vár arculatát. 1689-ben került a Habsburg hatalom birtokába a hatalmas erÅ‘dítmény, melynek ostromával a Rákóczi-szabadságharc felkelÅ‘i sem mertek kísérletezni.

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szigetv%C3%A1ri_v%C3%A1r

A szigetvári vár 1566 óta ismert egész Európában. A vár Zrínyi Miklóssal, a hÅ‘s várkapitánnyal, és a végsÅ‘kig harcoló magyar és horvát katonáival a török elleni küzdelmek jelképévé lett. Buda elfoglalása után a vár ura, Török Bálint török fogságba esett. Ezt követÅ‘en családja Szigetet átadta a királynak.

A királyi várrá lett erÅ‘sséget ezután szinte állandóan építették, erÅ‘sítették az egymást váltó várkapitányok. Ezek sorából kiemelkedett Horváth Márk, aki az elsÅ‘ nagyszabású török támadást 1556-ban kivédte, bár a város teljesen rommá lett, s a vár is súlyosan megsérült. Zrínyi Miklós várkapitánysága idejére esik a török elleni nagyarányú felkészülés. Zrínyi elÅ‘re tudta a véget, de elhatározásához katonáival, alig 2500 emberrel hű maradt: életük végéig védik Szigetet.

A több várból álló, mocsárból kiemelkedÅ‘ erÅ‘dítést 1566 nyarán támadta meg Szulejmán szultán utolsó magyarországi hadjárata során több mint 50.000 kitűnÅ‘en felszerelt katonájával. A végcél nem a "vakondtúrás" - így nevezte a török Szigetet -, hanem Bécs elfoglalása volt, Szulejmán egy életen át dédelgetett ifjúkori álmának megvalósítása. A török körülvette Szigetet és sorba elfoglalta a várakat. ElsÅ‘nek az Újvárost, majd az Óvárost és a KülsÅ‘ Várat. A mocsár vizének lecsapolásával megpecsételÅ‘dött a vár sorsa.

A királyi felmentÅ‘ sereg - az utolsó remény - nem érkezett meg. A gyÅ‘ri táborban maradtak, magára hagyták az élet-halál harcot vívó várat. Végül is Zrínyi csekély számú védÅ‘serege felmorzsolódott az egy hónapig tartó küzdelemben. Mikor már a belsÅ‘ erÅ‘dítések is égtek, s az ivóvíz is elfogyott, Zrínyi néhány megmaradt emberével az utolsó menedékhelyrÅ‘l a BelsÅ‘ Várból kirohant a hídon át, a már török kézen levÅ‘ KülsÅ‘ Vár felé. A híd körül estek el csaknem mind. Ezután elérte a tűz a nagy kerek tornyot, melyet puskapor tárolására használtak. Az utolsó robbanással Sziget elpusztítása befejezÅ‘dött.

A török nem örülhetett a gyÅ‘zelemnek. A nagy szultán is meghalt, még néhány nappal a vár elfoglalása elÅ‘tt. Az öregség, s a betegség vitte el. A gyÅ‘ztesek kifáradva a hosszú harctól, az emberveszteségtÅ‘l, valamint a szultán halála és a közelgÅ‘ tél miatt lemondtak a további harcról. Sziget elveszett, de ennek árán megmenekült Bécs.

A török a teljesen elpusztult három részbÅ‘l álló várat egyetlen összefüggÅ‘ várrá építette. Ez a ma is álló vár, tégla és kÅ‘bástyáival. Az elpusztult épületek helyére újakat emelt és a várudvar közepén Szulejmán emlékére dzsámit épített. A város átalakult jellegzetes hódoltságkori településsé, de egykori szerkezete alig változott. A szigetvári vár sok pusztulás és átépítés után is megÅ‘rizte a XVI. századi földvár szerkezetét, jellegét. Az egykori mocsár emlékét ma már csak a dús növényzetű park Å‘rzi. 

forrás: http://virtualpecs.hu/index.php?panoid=165

A mai vár területét, a várostól északra fekvÅ‘ szigetet egy kisnemesi család birtokolhatta. Az elsÅ‘ erÅ‘dítés egy kisméretű, négyzet alaprajzú, magasfalú téglavár volt, melynek északnyugati szögletébe késÅ‘bb egy háromszintes kerek tornyot építettek. E kis lovagvár romjai az északnyugati bástyában láthatók. KésÅ‘bb tovább építették a várat. 1473-ban a Gara család, majd az enyingi Török család birtokában volt a környék. A mohácsi csata (1526) után mind a várat, mind a várost megerÅ‘sítették.

    1541-ben lett Szigetvár királyi birtok. Horváth Stancsics Márk nevéhez fűzÅ‘dik a vár és a várost védÅ‘ bástyák korszerűsítése. Az Å‘ elgondolásai alapján épült fel a várostól délre az „újváros”, olasz hadmérnökök vezetésével. 1561-ben lett Zrínyi Miklós horvát bán és dunántúli fÅ‘kapitány Szigetvár védelmének irányítója. A vár 1566-os elfoglalása után, részben törökök építették át a ma is látható formájában egybeépítve a három részbÅ‘l álló erÅ‘dítményt. A török terjeszkedésével Szigetvárnak egyre nagyobb katonai és közigazgatási szerep jutott, késÅ‘bb azonban a megváltozott haditechnika miatt elvesztette hadászati fontosságát.

A XVI. században az oszmán török hadak területi térnyerésével párhuzamosan Szigetvárnak, mint végvárnak a jelentÅ‘sége egyre inkább elÅ‘térbe került. A várost elsÅ‘ ízben 1556-ban ostromolták meg a török hadak, sikertelenül. A második ostrom 1566-ban volt.

    A vár kapitánya, Zrínyi Miklós elÅ‘re tudta a véget, de elhatározásához alig 2500 katonával hű maradt. Életük végéig védték Szigetet. A várból és városból álló erÅ‘dítést Szulejmán szultán utolsó magyarországi hadjárata során támadta meg több mint 80 ezer kitűnÅ‘en felszerelt katonájával. A végcél nem a „vakondtúrás” – így nevezte a török Szigetet – hanem Bécs elfoglalása volt. Az egy hónapig tartó harc során a magyar védÅ‘k sorra elestek, s a város és a vár török kézre került.

    Az utolsó napon 1566. szeptember 7-én Zrínyi néhány megmaradt emberével az utolsó menedékhelyérÅ‘l, a belsÅ‘ várból kirohant a már török területre. Itt érte mindannyiukat a halál. A török nem örülhetett a gyÅ‘zelemnek, az agg Szulejmán szultán is meghalt néhány nappal a vár elfoglalása elÅ‘tt. A gyÅ‘ztesek kifáradva a hosszú harctól, az emberveszteségtÅ‘l, valamint a szultán halála és a közelgÅ‘ tél miatt lemondtak a további harcról. Szigetvár elveszett, de árán megmenekült Bécs. Szigetvárból török végvár lett, a környék államigazgatási, gazdasági és vallási központja. 112 évi török utalom után Szigetet 1688-89-ben foglalták vissza a császári hadak.

Zrínyi Miklósra, a szigeti hÅ‘sre emlékezünk, akiért hálás a magyar nép, de akit nem érdemelt meg Európa. Az Å‘ szigetvári halálos diadala után megállt a török birodalom terjeszkedése.

    A néhány évtizednyi statusquo, majd felszabadító háború után a török visszaszorult a Balkánra. A végvári vitézek diadalai csendesedtek. A magyar király nem támogatta azokat, csak két erÅ‘sséget tartott fontosnak: GyÅ‘rt és Komáromot. Világossá lett, hogy neki csak Bécs védelme volt a fontos. A rác, a horvát és a magyar várak körül élÅ‘ jobbágy lakosságnak tízezrei nem érdekelték. De nem így Zrínyi Miklóst, akinek a halála nagyszerűsége körüli magatartását nem elég dicsérni, meg kell nézni életét is, mert csak ilyen élet után válik hitelessé a szigeti utolsó diadal.

    A Zrínyiek a legrégibb és legelÅ‘kelÅ‘bb horvát fÅ‘nemesi család voltak. Nevük a XII. századig vezethetÅ‘ vissza. Akkor Subic-nak hívták Å‘ket. Az 1200-as évektÅ‘l kezdve, amikor Brebír várát kapták a magyar királytól, Brebíri a nevük. II. András idejében Brebíri István gróf a „Magyarpárti” méltóságot viselte. 1347-ben Nagy Lajos királytól az Unna melletti Zrín várát kapták a Velencével való háborúskodásban elszenvedett hátrányok kárpótlására. Azóta Zrínyi lett a nevük. De nem sokáig birtokolhatták zavartalanul új területüket, mivel Szerbia és Bosznia felÅ‘l állandó betörésekkel küzdöttek. A harcok szünetében az egymással rokon fÅ‘úri családok birtokfoglalással, hatalmaskodással töltötték idejüket. Viszálykodtak a Korbáliaiakkal és Frangepánokkal, de ha az érdekük úgy kívánta, meg is békéltek.

    Zrínyi Miklós, a szigetvári hÅ‘s apja a XVI. század elejére elszegényedett. Az állam már csak 25 lovas eltartására kötelezte, míg a Korbáliai család 200, a Frangepánok pedig 280 lovasra kaptak fizetséget. A Zrínyi birtokok a török felvonulások vonalába estek, így északabbra voltak kénytelenek húzódni. ElÅ‘bb a Dráva és a Száva közti birtokokat szereztek meg, majd a Mura-közben rendezte be a család az otthonát, Csáktornya központtal.

    Zrínyi Miklós valószínűleg 1508-ban született. Olyan várakban nevelkedett, ahol gyermekkorától kezdve kitanulta és gyakorolta a haditudományt: úgy a személyes harcot, mint a hadvezetést megismerte. Együtt élt a katonákkal, védte a szegény népet. (Saját jobbágyai voltak azok.) Nemcsak emberbaráti szeretetbÅ‘l oltalmazta Å‘ket, hanem azért is, mivel az Å‘ munkaerejük adta a had számára a megélhetést.

    Kora gyermekkora óta jól beszélt magyarul és horvátul. Írni, olvasni tudott, de leveleit deákkal íratta. Sokáig volt horvát bán, volt tárnokmester és olyan is volt, hogy nádorságra jelölték. Volt, hogy több mint 50 kisebb-nagyobb várért felelt, s amikor a bécsi hadvezetés nem küldte hónapokon, akár éveken át az ellátást, akkor saját birtokainak jövedelmébÅ‘l tartotta fenn a haderÅ‘t. Így nem lehet szemére vetni, hogy a töröktÅ‘l minél távolabbi birtokok megszerzéséért sokszor erÅ‘szakosan, sÅ‘t fondorlatosan fellépni látjuk. Roppant birtokainak hasznát és az államkincstártól esedékes jövedelmeit nem szórakozásra, vadászatra, mulatságokra költötte, hanem a rábízott országrészt gondozta. Tervszerűen javította a várakat, Babócsát és Szigetet különösen. Ellátta várait katonákkal, munícióval, élelemmel. KitűnÅ‘ kémhálózatot tartott fenn és jól ismerte a török titkos terveket is. Életének különösen utolsó 10 évében állandóan épített, szervezett, és óriási területeit személyesen ellenÅ‘rizte. A szultán Sziget elleni tervét is ismerte. Valószínűleg tudott Szulejmán haláláról is, ezért idÅ‘zítette utolsó bajvívását és biztos halálát úgy, ahogy el is végezte. Neki nem volt szükséges feláldoznia magát arra az ostromra, kinevezhetett volna más kapitányt is, de katonáinak ígérte, hogy köztük marad. Nem hagyhatta el katonáit, akik nemcsak tisztelték, hanem szerették is. Szerette a föld népe is, ha szorongatott a török portya, sokszor személyesen vezette vitézeinek felmentÅ‘ seregét segítségükre. Hatalmas vagyonát azért gyűjtötte, hogy övéit, várait, nemzetét, királyát, Európát védelmezhesse vagyonával, kincseivel, élete árán is.

    Szigetvár népe, figyeld Vörösmarty Mihály sorait! A költÅ‘, amikor Zrínyihez szól, vajon nem hozzánk beszél-e, mondván:

„Te a Hazáért halni tudál! DicsÅ‘...!
Mi nem tudunk már érte csak élni is”?

Én magam is azt kívánom, amit PetÅ‘fi Sándor mondott:

„Legyen olyan minden ember, mintha Zrínyi
Miklós unokája volna!”

forrás: http://www.zmne.hu/Forum/03oktnov/szigetvar.htm